Mi a stressz, és hogyan hat a szervezetünkre?
A stresszt Selye János emelte be az orvostudományba. Eredetileg a hidak szakítószilárdságát jelölő fogalom volt, majd orvosi kutatásai során megállapította, hogy minden bennünket érő hatás válaszreakciót vált ki a szervezetünkből.
A stressz tehát egy természetes élettani reakció, amelyet az emberi szervezet a környezeti kihívásokra, nyomásokra vagy fenyegetésekre ad.
Lehet:
- pozitív (eustressz) – amikor például izgatottak vagyunk egy fontos esemény előtt,
- negatív (distressz) – amikor a terhelés túlzottá vagy károssá válik.
Mi történik a testben stressz hatására?
Stressz hatására a test fiziológiai és pszichológiai változásokon megy keresztül:
- fokozódik a szívverés,
- emelkedik a vérnyomás,
- aktiválódik a hormonrendszer.
Ennek részeként hormonok szabadulnak fel, mint az adrenalin és a kortizol, amelyek felkészítik a szervezetet a veszély elhárítására vagy a kihívások leküzdésére.
Adrenalin – a „harcolj vagy menekülj” hormon
Az adrenalin a mellékvesében termelődő hormon, amely terhelés hatására „harcolj vagy menekülj” üzemmódba kapcsolja a testet.
Ilyenkor:
- a máj cukortartalékokat szabadít fel,
- megemelkedik a vércukorszint,
- az izmok több energiához és oxigénhez jutnak.
Ez magyarázza azokat az eseteket, amikor valaki stresszhelyzetben emberfeletti teljesítményre képes.
Érzékszerveink kiélesednek, gondolkodásunk tisztul, reakcióink felgyorsulnak, izmaink megfeszülnek.
Ez egy rendkívül hatékony, életet védő mechanizmus.
Amikor a stressz sikeres megküzdéssel párosul
Ha az agyunk úgy értékeli a helyzetet, hogy sikeresen megküzdöttünk vele, pozitív visszacsatolás történik.
Ennek hatására öröm- és kedélyfokozó hormonok szabadulnak fel:
- oxitocin,
- endorfin,
- szerotonin.
Ezért érezhetünk örömöt, elégedettséget, sikerélményt egy kihívás után.
A vegetatív idegrendszer szerepe
Belső szerveink működését a vegetatív idegrendszer szabályozza, amely két részből áll:
- szimpatikus idegrendszer – vészhelyzetekben aktív,
- paraszimpatikus idegrendszer – regenerációért, pihenésért felel.
Stresszhelyzetben a szimpatikus idegrendszer aktiválódik:
- gyorsul a légzés,
- gyorsul a szívműködés,
- emelkedik a vérnyomás,
- nő az izomfeszültség.
Mindezek előzménye a megemelkedett adrenalinszint.
Mi történik tartós stressz esetén?
A probléma tartós, krónikus stressz esetén jelentkezik (Selye-féle distressz).
Ilyenkor:
- a kortizolszint tartósan megemelkedik,
- a szervezet folyamatos készenléti állapotban marad.
A kortizol a mellékvesekéregben termelődő hormon, amely rövid távon segíti a stressz leküzdését.
Hosszú távon azonban a mellékvese „elfárad”, csökken a kortizoltermelés, és hormonális egyensúlyzavar alakul ki.
A krónikus stressz következményei
Ilyenkor gyakran jelentkezik:
- állandó fáradtság,
- koncentrációs nehézség,
- lelassult gondolkodás,
- motivációvesztés,
- depresszív tünetek.
Megjelenik a szorongás, a tehetetlenség érzése, a mentális megküzdési folyamatok blokkolódnak.
A magyar nyelv találóan írja le ezt az állapotot:
„Megáll az eszem.”
„Se kép, se hang.”
És valóban: az agy memóriaközpontja és a szorongásért felelős területek rendkívül közel helyezkednek el egymáshoz.
A stressz nem ellenség – a distressz az
A stressz rövid távon hasznos, azonban tartós jelenléte fizikai és mentális betegségekhez vezethet:
- szorongás,
- depresszió,
- alvásproblémák,
- pszichoszomatikus betegségek.
A stressz teljesen nem kerülhető el, hiszen a társas kapcsolatok és az élet természetes velejárója.
A cél nem az, hogy elkerüljük a stresszt, hanem hogy:
- a negatív stresszt pozitív energiává alakítsuk,
- felülírjuk a káros hatásokat,
- megtaláljuk a számunkra megfelelő levezető tevékenységeket.
Megküzdési stratégiák kialakítása
A megküzdési stratégiák azok az eszközök, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy a distressz ártalmaival sikeresen megküzdjünk.
Ezek együttese segít abban, hogy ne a stressz irányítsa az életünket, hanem mi tanuljunk meg tudatosan bánni vele.